Az egészségügyre ugyanúgy vonatkoznak fogyasztóvédelmi szabályok, mint bármilyen más területre. Egyebek között ezek közé tartozik, hogy kétszer semmit sem lehet megfizettetni, hogy az árakkal a vevőnek még a vásárlást megelőzően tisztában kell lennie, hogy a vevőnek joga van tájékozottnak lenni, és bizony, ha elégedetlen, akkor a megfelelő fórumokon panasszal is élhet.

Magyarországon a betegek többsége a társadalombiztosító által támogatott ellátásokat veszi igénybe. Ennek alapfeltétele az érvényes TAJ-kártya. Jelenleg az egészségügyi szolgáltatások többsége – háziorvosi, szakorvosi és kórházi ellátás – térítésmentes. Ezekért önrészt – mint korábban volt a vizitdíj vagy a kórházi napidíj – nem kell fizetni. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök betegségtől függően különböző támogatásokkal vásárolhatóak meg.
Ettől függetlenül, többször előfordulhat, hogy az orvosi rendelőben vagy kórházban a betegnek a zsebébe kell nyúlnia. Ennek azonban szigorú szabályai vannak, és itt is, mint minden más „vásárláskor”, a fogyasztót jogszabályok védik. Természetesen a vizsgálatok igénybevételének is megvan a maga rendje. Például az, hogy melyekhez szükséges beutaló, mely területileg illetékes intézmény köteles fogadni a beteget, hogyan lehet területen kívüli intézményt választani, mely ellátásoknál állíthat várólistát a szolgáltató.
Az egyik alapszabály, hogy duplán nem finanszírozható az ellátás, vagyis ha egy adott vizsgálatot a társadalombiztosító terhére számolnak el, azért nem kérhet el a szolgáltató a betegtől is pénzt.
Vegyünk egy példát: eltöri valaki a karját, felkeresi a legközelebbi kórházat vagy járó beteg szakrendelőt. Ott elkérik a TAJ-kártyáját, az orvos megvizsgálja, röntgent készíttet, majd begipszelteti a törött kart, esetleg fájdalom csillapítót ír fel a betegnek, s végül haza engedi őt. Később a szakrendelő az említett tételeket jelenti az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP), amely az adott értéken finanszírozza az ellátást. Így ezért a szakrendelő vagy az orvos nem kérhet a betegtől pénzt. Ám ha a beteg például könnyített gipszet szeretne, az már nem tartozik az OEP által finanszírozott rögzítők közé, így azt ki kell fizetnie. Ha esetleg meg is kell műteni a beteget, akkor a kórházi ellátásért nem kérhet pénzt az intézmény, csak akkor, ha abban többletszolgáltatás is van, például úgynevezett VIP szoba. Fontos azonban, hogy ezekre a szolgáltatásokra a beteget nem lehet kényszeríteni, ezek csak választhatóak, s ezek áráról a beteget tájékoztatni kell. Sőt, végül e többletszolgáltatásokról az intézmény számlát kell, hogy adjon a betegnek.
Ha magánrendelőbe megy valaki, ott szintén érvényesek az alapvető fogyasztóvédelmi szabályok, vagyis az árakról a vizsgálat előtt fel kell világosítani a beteget. Sőt az árakat jól látható helyen ki kell függeszteni, és természetesen itt is érvényes a számlaadási kötelezettség. Fontos, hogy a magánszolgáltató nem keveredhet az államilag finanszírozott szolgáltatásokkal, hiszen mint már írtuk, nem történhet kettős finanszírozás. A társadalombiztosító a szolgáltatókkal finanszírozási szerződést köt ellátási formákra és rendelési időre is, vagyis az orvos nem láthat el magánbeteget a társadalombiztosító által finanszírozott rendelési időben.
Összefoglalva a betegnek mindig kellő tájékoztatást kell kapnia a szolgáltatások árairól, a magán és államilag finanszírozott ellátásnak el kell különülnie, s a betegnek jogában áll tájékozódnia és választania, és amennyiben fizet, számlát kell kapnia.

Amiért fizetni kell
Egyes egészségügyi szolgáltatásokért akkor is fizetni kell, ha azt államilag finanszírozott intézetben veszi valaki igénybe. Ezek árai azonban jogszabályban (284/1997 Kormány rendelet) rögzítettek.

Ezek a következőek:
egyes fogászati ellátások;
lőfegyvertartáshoz szükséges egészségügyi és pszichológiai vizsgálat;
jogosítványhoz (ideértve a vízijármű-vezetői engedélyt is) szükséges orvosi alkalmassági vizsgálat;
véralkohol vizsgálathoz vérvétel;
kábítószer szintjének kimutatása érdekében végzett vérvizsgálat;
látlelet kiadása;
részeg személy detoxikálása;
kábítószer hatása alatt álló személy akut ellátása;
egyes orvos-szakértői vizsgálatok;
tüdőszűrés (amennyiben a szűrést nem az ÁNTSZ rendelte el járványügyi okokból);
tengeri hajózási és repülő-egészségügyi alkalmassági vizsgálat,
foglalkoztathatóság szakvéleményezése;
hivatásos sportolók sportegészségügyi szakvizsgálata.

Fogorvosi ellátás
A kötelező egészségbiztosításról szóló törvény határozza meg, hogy a biztosított mely fogászati kezelésekre jogosult térítésmentesen. Ennek megfelelően életkor szerint a 18 éves kor alatt, illetve 60 éves kor felett teljes körű alap-és szakellátás, 18-60 év között a sürgősségi ellátás, fogsebészeti ellátás, fogkő-eltávolítás és ínyelváltozás kezelése vehető igénybe térítésmentesen. Életkortól függetlenül az alapbetegséggel kapcsolatos fog-és szájbetegségek kezelésére jogosult a biztosított, valamint a fogmegtartó kezelések vehetők igénybe térítésmentesen. A beteg annál az egészségügyi szolgáltatónál veheti igénybe a fogorvosi ellátást, amelynek ellátási területéhez a tartózkodási helye szerint tartozik. Ebben az esetben a fogorvos az ellátást nem tagadhatja meg, tekintettel arra, hogy adott körzetre vonatkozóan területi ellátási kötelezettsége van. Ugyanakkor van ehetőség a kijelölt fogorvosi szolgálattól eltérően másik fogorvoshoz is fordulni, amennyiben a felkeresett fogorvos az ellátását elvállalja.