Már több mint tíz éve annak, hogy Magyarországon életbe lépett a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény, amely igyekszik tiszteletben tartani a dohányzók jogait is. A törvény rendelkezik a vendéglátó egységekben és a munkahelyeken kialakítandó elkülönített dohányzó-helyekről, és szabályozza azt is, hogy ezek milyen felszereltséggel, illetve szellőzéssel rendelkezzenek. Ennek azonban évekig nem lett különösebb foganatja, mert a szabályok betartását nem ellenőrizték, és azok megszegését nem büntették. Pár éve azonban szigorítottak: növelték a bírság összegét, és kimondták: egyáltalán nem lehet dohányozni azokban az intézményekben, ahol hat évnél fiatalabb gyerekek is vannak. Azt is rögzítették, hogy a vendéglátóhelyeken szabad ugyan dohányozni, de külön-külön kell kijelölni a nemdohányzó és a dohányzó részt, és az utóbbinál megfelelő elszívó berendezésről kell gondoskodni. Ma már eljutottunk odáig, hogy a kávéházakban, éttermekben többnyire nem kerülnek egymás mellé a füstölők és a nemdohányzók, ez azonban a vendéglátóhelyek adottságai miatt az esetek többségében nem jelent teljes szeparációt. Például van, ahol a bejárat közelében kell asztalt keresniük a cigarettázóknak, míg az egyterű helyiség belső részét a káros szenvedélynek nem hódolók részére tartják fenn. A teremben terjeng a füst, a nemdohányzók csupán annyi előnyt élveznek, hogy nem közvetlenül fújják az orruk alá.

A dohányosok jogai

A dohányzók is emberek, az ő jogaikat sem lehet elvitatni, az azonban biztos, hogy az egészséghez való jog előbbre való. Márpedig aki füstmentes környezetben szeretne élni, ma nehezebben tudja érvényesíteni ezt a jogát, mint a másik oldal az övéit. Nemcsak az előbb említett szeparáció hiánya az akadály, hanem az is, hogy nálunk egyelőre nem tilos a közterületen való dohányzás. A villamosmegállóban ácsorgók – köztük kismamák, gyerekek és idősek – kénytelenek szótlanul tűrni a körülöttük állók füstjét. Erre sokszor ráerősít a kulturálatlanság, a mások igényeinek semmibe vétele. Mert mi másnak lehet tulajdonítani azt, amikor mondjuk az állatkerti bejutásra várakozó hosszú sorban – ahol ráadásul több a gyerek, mint a felnőtt – többen is teljes lelki nyugalommal rágyújtanak? De nemegyszer csorbát szenved a dohányosok egészséghez való joga is. Igaz, hogy egy felnőtt ember úgy rongálhatja az egészségét, ahogy akarja, de az mégsem járja, hogy a munkahelyen harmincan egyszerre szabaduljanak be a számukra kijelölt tizenöt négyzetméteres dohányzóhelyiségbe, ahol aztán két perc múlva vágni lehet a füstöt. Még az is lehet, hogy a szobácska az ellenőrzés során megfelel a törvény követelményeinek, „csupán” az nincs bekalkulálva, hogy ebédidőben a fél iroda egyszerre rohamozza meg.

Kiskorúak füstölgése

És akkor még nem beszéltünk az iskolai mellékhelyiségekről, ahol zsenge korú fiatalok alapozzák meg későbbi szenvedélybetegségüket a tanárok tudtával és hallgatólagos beleegyezésével. Hogy miért kezdik olyan sokan szinte gyermekkorban a füstölést, az egy külön cikk tárgya lehetne. Benne vannak az otthoni és társadalmi minták éppúgy, mint a boltosok törvényszegő elnézése és szemhunyása a vásárló fiatalkorúsága fölött.

Negyednyi élet

Magyarország 2003-ban írta alá azt, a nálunk két évvel később hatályba lépett Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményt, amely szerint csak olyan dohánytermékek kerülhetnek forgalomba, amelynek csomagolása figyelmeztet az egészségügyi kockázatra. A jelek szerint azonban a megrögzött dohányosokat nem rettenti el még a legijesztőbb „A dohányzás halált okoz!” felirat sem. Valamiben úgyis meg kell halni – hangzik sokuk érve. Amiben persze igazuk van, csakhogy nem mindegy, hogyan és hány évesen. Mint dr. Reindl Ildikó tüdőgyógyász főorvos elmondta: a cigarettafüst nem kevesebb, mint 400-féle rákkeltő anyagot tartalmaz. A rendszeres dohányosok nyugodtan levonhatnak 25 százaléknyi időt a várható élettartamukból, de veszélyben vannak a passzív dohányosok is. A füstöléshez ragaszkodó erős dohányosok is nemegyszer szinte egyik napról a másikra fel tudnak hagyni a füstöléssel akkor, amikor a tüdőrák szomorú diagnózisával szembesülnek. A cél azonban az, hogy ne jussanak el idáig.

Európa fele már lépett

Írországban már több mint öt éve komoly büntetéssel sújtható a zárt térben levő irodában, bárban, étteremben való dohányzás. Máltán 2004 októberétől, Olaszországban pedig 2005 januárjától szigorú jogszabály tiltja a nyilvános helyeken való füstölést. Ugyanaz év tavaszán az Európai Unió széleskörű kampányt indított a dohányfüst-mentes életért. Bár egységes szabályozás a mai napig nincs, eredmények vannak. Több országban a közterületeken teljesen betiltották a dohányzást. Ma ott tartunk, hogy a huszonhét tagállam több mint felében egyáltalán nem szabad közterületen – az éttermekben és bárokban sem – rágyújtani.
Ami legközelebbi szomszédainkat illeti, Szlovákiában ez év szeptemberétől tiltották meg a dohányzást az ételt is árusító vendéglátó helyeken: kizárólag fallal elválasztott külön helyiségben engedélyezett a füstölés. Lengyelországban és Csehországban eredményesek az utóbbi esztendők leszoktató kampányai.
Részeredmények már nálunk is vannak, többnyire helyi kezdeményezések hatására. Például Kaposváron és Dombóváron az önkormányzat rendelete szerint nem szabad közterületen rágyújtani. Szegeden pedig július elsején lépett érvénybe hasonló – a játszótereken és a buszmegállókban való dohányzást tiltó – rendelet.